Tudatos mosoly

Feltűnt, hogy aki valamiben igazán jó, az attól jó benne, hogy milyen sok időt töltött már el azzal, amiben jó, és mennyiszer gyakorolja újra meg újra? Felbukkanhat belőlünk bármi, ami jó, de amint nincs rá időnk, halványulni kezd az ereje.

A mosoly, az öröm endorfint szabadít fel, amitől a testünk, lelkünk jobban érzi magát. Az örömre való képességünk ugyanúgy működik, mint bármi képesség: időigényes. Ha spontán nem villan fel, találni kell rá időt, lehetőséget. Mívelni kell!

Ha nincs is mindig minek örülnünk, ettől mosolyogni még tud az arcunk. Számtalan írás szól arról, hogy a mosoly fiziológiája kapcsolódik az immunrendszerünk működéséhez. Figyeld meg az arcod, milyen sűrűn szigorú, gondterhelt, szomorú, elégedetlen, haragos hogyan alakulhat így idővel riadt vagy épp mogorva tekintetté, amitől nehezebbé válhat a kapcsolatteremtés. Figyeld meg a száj, az arc formáját, hogyan rendeződik az érzelmekhez. Valahányszor tudatosul benned, hogy a mosoly fiziológiája szépíti az arcod vonásait, kedvesebbé teszi a tekinteted, erősíti az immunrendszeredet, rendezd át az arcod! 

Öltöztesd fel magad kedves mosolyba (nem vigyorgásba)! Érezd át, hogyan gyógyít a mosoly amellett is, hogy tudatában vagy annak, hogy épp min mész keresztül. Ezzel nem megtagadod a fájdalmat, a nehézségeket, csak társadul szegül a mosoly, a remény, hogy nem lesz mindig így.

Ha eltörik a lábad, nem fekszel tovább törött lábbal, hogy majd lesz valami. Kéred, hogy gipszeljék be, ha kell átmenetileg kapsz mankót, használod, annak ellenére, hogy törött a lábad. A mosoly ugyanilyen segédeszköz, amihez az elkeserítő, nehéz időszakokban is van jogod. Amiről te döntesz, élsz-e vele. 

Egyszerűen figyelj a két szájzugodra és kezd el kicsit távolítani őket egymástól, majd íveld őket felfelé. Rajzolj az arcodra egy mosolyt, ami nem arról szól épp mi zajlik körüllötted, hanem RÓLAD. Attól, hogy valami fájdalmas, nehéz, félelmetes, te még szeretheted magad, aki mindezen keresztülmegy. Ez nagyon fontos! Mert te vagy az, akinek meg kell küzdenie, helyt kell állnia és ahhoz hit és belső erő kell. A képesség, hogy tudunk mosolyogjunk nehéz időkben is, belső erőre vall.

A mosoly a mostani időkben kötelező napi gyakorlat. Nem kinevetjük mindazt, ami történik, mindazt, amin keresztül megyünk, hanem erősítjük a képességünket, hogy minden ellenére nem adjuk fel: van hitünk, tudunk testileg, lekileg gyógyulni, ennek a lehetőségére engedünk meg magunknak mosolyt. Ha sikerül, jó uton  járunk, hogy meg is történjen!