Remény

Az emberek szeretik a reményteljes gondolatokat, üzeneteket. Az sem gond, ha nem igazak, csak hangozzanak jól! Így viszont nehéz felkészülni olyasmikre, amiket azért próbálunk elkerülni, mert nem tudjuk, hogyan küzdjünk meg velük.

Nincs olyan emberi élet, mely ne tartalmazna kihívásokat, nehézségeket, ezért mindenkinek tanulnia kellene veszteség feldolgozási, megküzdési technikákat – melyek hasznosabbak lennének életünk során, mint sok minden abból, amit kötelezően oktatnak nekünk.

A reményt ne kívülről érkező zengzetes ígéret, gyakran csupán jól hangzó hazugság adja, hanem a belső képesség, hogy tudsz változtatni dolgokon:  tudsz változtatni hozzáállásodon, megéléseid minőségén, látószögeden; életed irányain. Az ilyen reményhez belső erőre van szükség. Az ilyen reményhez aktív együttműködésre, magunkon való munkára van szükség - nem elég elhinni, mások mit ígérnek.

Korunk egyik "betegsége" a hiszékenység. Egyfajta hárítás. Azt gondoljuk szebb világot ad, holott csak lefegyverez, mert azzal, ha elhiszünk valótlan dolgokat, átadjuk az erőt mások kezébe.

A remény könnyen csaphat át csalódásba, kihasználhatóságba, ha nem társul mellé belső erő.  Ezért fontos erősítenünk, fejlesztenünk énképünket, nap, mint nap, mert biztosabb építőkő, és hamarabb kéznél van, mint egy külső ígéret, amit vagy beváltanak, vagy nem.