Regressziós élmény: vizsgafélelem
Adott
egy érthetetlen félelem. Nincs vizsgadrukk egyetemi évek során, aztán
jön a jogosítvány, és amikor végső vizsgára kerül sor, blokkoló félelem
lép fel, ami még szomatikus tünetekkel is jár. Vajon honnan eredhet?
Ennek az okait kerestük, hogy sikerülhessen a vizsga. A terápiás ülés során módosult tudatállapotot hoztunk létre, és belső
képeket bontottunk ki. A belső képek reinkarnációs emlék jelleggé alakultak, így tekintünk rájuk.
Nagy meglepetésünkre a belső képek helyszíne Tibet, olyan kor, ahol még nyoma sincs az autóknak, pedig mi ezzel kapcsolatban kutakodtunk. Ettől még érdekesebb lett a folyamat.
A belső képek kibontása (kb 30 perc):
Érzetre
egy elszigetelt kis faluba érkeztünk. Egy fiú élete kezdett
kirajzolódni. A fiú szegény, földműves családba született, de a fókusz
egyre inkább a környező hegyekre helyeződött. Hegyi utak jelentek meg,
amiket a fiú jól ismert. A hegyi utakon másokat vezetett, amiért
megfizették. Egy alkalommal egy sziklás résznél beomlás történt, és a
fiú előtt haladó férfi lezuhant. Utána zuhant a szóban forgó fiú is, de
őt vissza tudták segíteni a többiek. Túlélte. Az előtte haladó férfi
azonban meghalt. A fiút borzasztóan megviselte, ami történt, annak
ellenére, hogy nem tehetett róla. Úgy érezte, ő volt a felelős, hogy
vezesse a csoportot. Folyton azzal vádolta magát, hogy miért nem ő ment
legelöl. A bűntudat annyira mardosta, hogy nemsokára megbetegedett, és a
betegség el is vitte.
Hogyan kapcsolódik ez autóvezetéshez? Hiszen nem volt benne autós élmény. Volt benne viszont felelősségvállalás szituáció, kudarc és bűntudat. Trauma, amit nem szívesen él át az ember újra, vagyis tolja magától, még a lehetőségét is. Blokkol.
A történetünk úgy kapcsolódik a félelem miatti blokk oldásához, hogy az a férfi, aki a reinkarnációs élményben lezuhant, és meghalt, az alany megélése szerint emlékezteti őt egy bizonyos személyre mostani életéből. Ez a felismerés erős sírással érkezett. Az alanyunk nő, a képsorokban lezuhant férfi pedig jelenleg élete párja. A félelem onnan adódik, hogy ha netán sikerülne a vizsga, újra olyan élethelyzetbe kerülne, ahol felelősséget kell vállalnia azért, aki vele van (mellé ül), és pont egy olyan ember fog mellé ülni, aki "egyszer már meghalt miatta". Ő legalábbis így tartja számon a tudattalanjában. Ezért tolja magától újabb trauma lehetséges forrását, blokkolja a sikeres vizsgát. Szomatikus tünetek jelennek meg egy benne lehetségesnek tűnő traumától való védelemként.
Ezért
a tudatos szinten átkeretezésre van szükség. Ez tulajdonképpen maga a terápiás munka: olyan
gondolati mintákat hozunk létre, ami elfogadja, tiszteletben tartja az egyén hitrendszerét, és ezzel együtt mozdítunk meg megértést, megbocsátást,
felismeréseket. Megváltoztatjuk a kiváltó erőt (mintázatot) azzal, hogy rá irányuló tudatos, belső feldolgozást érünk el. Természetesen foglalkozunk a halállal kapcsolatos félelmekkel, átbeszéljük, hogy a szeretteink féltése, elvesztésének lehetősége milyen módokon jelenhet meg bennünk, mi, hogyan projektálódhat életünkben.
A regresszió nem arról szól, mi valós, vagy mi nem az. Nem egymás igazságáról vitatkozunk, hanem azt tárjuk fel, az egyén tudattalan tartamában milyen, számára fel nem ismert mintázatok, drivok működnek. Ezt kell olyan irányba rendezni, ami könnyít az aktuális helyzet megélésén.