Nincs kedvem! (Viktor Frankl: logoterápia)

Sokszor a "nincs kedvem" egyszerűen védekezés, mert nincs elég erőnk ahhoz, hogy feldolgozzuk, elfogadjuk, megértsük, megoldjuk, szeressük. Belső üresség sokunkra törhet rá, természetes hullámzás része életünkben. A gond akkor van, ha megakadunk a hullám alsó szakaszán, és nem emelkedünk fel újra. Hadd meséljek kicsit a pszichológia egy területéről:

Viktor E. Frankl holokauszt túlélő, neves pszichiáter, neurológus minden szenvedése és vesztesége ellenére azon volt, hogy értelmet keressen az életben, mert ez volt az egyetlen módja, hogy túléljen. Túlélni és életben maradni pedig nem csak annyit jelent, hogy biológiailag működünk, érzelmileg, gondolatilag küzdünk, vegetálunk. Az "élek" szerves része az is, milyen életünk minősége, hogyan veszünk részt benne, mi mindent tudunk hozzátenni, mennyire vagyunk képesek szeretni, szeretni azt, hogy életben vagyunk.

Egyik legfőbb gondolata az akarat szabadsága. Elvehetnek tőlünk bármit, korlátozhatnak minket bármiben, megalázhatnak, bántalmazhatnak, kihasználhatnak - ennek ellenére van valami, amit soha, senki nem vehet el tőlünk: akaratunk szabadságát, mely arról szól, hogyan akarunk viszonyulni mindehhez önmagunkban. Eldönthetjük, hogy nem adjuk fel, nem alkuszunk meg, nem törünk meg; eldönthetjük, hogy értelmet keresünk, ami újra erőt, motivációt adhat.

Frankl alkotta meg a logopédia irányelveit, mely segít az élet nehézségeinek kezelésében. Nagyon fontosnak tartotta a hozzáállást és kidolgozta, mi minden lehet segítségünkre abban, hogy túléljünk, feldolgozzunk, megküzdjünk, és tapasztaltabban, életrevalóbban jöhessünk ki nehéz élethelyzetekből.

Sokszor hisszük azt, hogy nincs remény. Sokszor gondoljuk azt, hogy úgy sincs értelme. Pedig az élet mindig úgy áll össze, hogy ha egy ajtó bezáródik, egy másik azonnal kinyílik. Tanulható, hogyan forduljunk az új ajtó felé, hogyan tudjunk értékelni, örülni gyász, veszteség, kudarc ellenére. Elsőként akarnunk kell. Élnünk kell szabad akaratunkkal, hogy dönthetünk úgy, hogy előre akarunk nézni, mert érdekel minket, mi minden szépet, hasznosat tartogathat még számunkra az élet, és ha ehhez nincs erőnk magunktól, tudnunk kell, hogy jártak már előttünk hasonló cipőben mások, és hagytak hátra számunkra hasznos eszközöket. Ilyen volt Frankl is, aki egészen új megvilágításba emelte a pszichológia lehetőségeit.