Merre haladunk?

Sokakat foglalkoztat, merre is haladunk. Vannak, akik hinni akarnak abban, hogy jön egyfajta Felemelkedés, egy megmentő időszak, és minden rendben lesz. Ami most történik a világban ugyan nem illik bele ebbe az tendenciába, de majd jönni fog egy fordulat, és minden rendben lesz. Mások úgy vélik, hogy elindultunk egy lejtőn lefelé, és tetszik-nem tetszik, ennek a lefelé csúszásnak fogjuk bejárni a lépcsőfokait, míg valami nagyobb méretű pusztulás el nem érkezik (beleértve háborúk, természeti katasztrófák stb. lehetőségét). És vannak, akik belegondolni sem mernek abba, hogy merre is tartunk, mert abból kiindulva, ami most látszódik, a jövőkép túl sok félelemmel jár.

Na és vannak, akik máshogy közelítenek.

Úgy foglalkoznak azzal, hogy mit hozhat a jövő, hogy annak tudatában, hogy el kell fogadják, hogy folyamatban vannak nehezen kezelhető változások, amikbe lehet, hogy közvetlenül nincs beleszólásuk (mert nem az ő kompetenciájuk szintje, vagy mert olyan mértéket hagytunk már elérni, hogy nehezen mozdítható) arra mindig van lehetőségünk, hogy saját életterünkön, hozzáállásunkon, világképünkön változtassunk, ami új helyzetek, mintázatok kialakulását eredményezi, és az visszahathat arra, amire a régi helyzetünkből, mintáinkból valóban nem tudtunk volna hatni.

Hadd idézzek egy Nikola Tesla értekezésből (megjelent 1915-ben a New York Amerika folyóiratban, cikk címe: Hogyan formálják a kozmikus erők sorsunkat?).

"Minden egyes élőlény egyfajta motor, mely az univerzum fogaskerekei közé csatlakozik be. Bár látszólag csakis közvetlen környezeted hat rád, a külső hatások forgataga végtelen távolságokat tud felölelni. Még ennél több is állítható. Nincs olyan élettel felruházottdolog a világon - kezdve az Embertől, aki rabszolgaságba hajtja az elemeket, egészen a legalázatosabb élőlényig - akinek, aminek léte ne hatna vissza. Bármikor megszületik valami, legyen az bármily csekély, a kozmikus egyensúly felborul, és univerzális mozgás indul be. (...)"