Irritáló bölcsességek

Van az az állapot, amelyben nem segít, sőt, inkább frusztrál, dühít mások lelkesedése, okoskodása, bölcsessége - jószándék ellenére - mert csak még inkább saját szerencsétlenségünket, tehetetlenségünket, megoldás hiányunkat érezzük általuk. Ilyen állapotban nem arra van szükség, más mitől látja szebbnek, jobbnak, könnyebbnek a világot, ha nem arra, hogy valaki a mi világunkhoz közelítsen, és ez sokszor prózaibb, mint zengzetes gondolatok, példázatok, mástól hallható sikerélmények.

A segítő beszélgetés lényege, hogy rásegítsen egy "hídra", amiről már számodra is láthatóvá válik a remény,  nem pedig hogy olyan dolgokról szóljon, amihez nem találod még a hidat sem. 

A segítség ilyenkor nem a szebb világot mutogatja elérendő célként, hanem saját világodat veszi alapul, és vizsgálja, onnan mi, milyennek látszik, abból mi építhető fel, és el kezd rávezetni, mi válhat saját bölcsességgé. Amint megvannak a saját sikerélmények, más bölcsesége is értelmet nyerhet, mintha kikerülnénk a gödör elzárt zónájából, és most már bármilyen ledobott kötélbe bele tudunk kapaszkodni, és fel tudunk magunktól, vagy másokhoz való kapcsoldással mászni.

Úgyhogy nem gond, ha vannak időszakaid, amikor eleged van mindenből - még a jóakarásból, az okos gondolatokból is. Gond lehet viszont, ha nem lépsz te magad ilyenkor a tettek mezejére, és kérsz segítséget, amivel változhat az az állapot, amiben nem tudsz megértésekre, megfelelő megküzdési módokra találni. Az ilyen állapot egyre messzebbre távolíthat egyensúlyodtól, békédtől, pedig mind megérdemeljük ezekre az esélyt - de kevesebben élünk is vele.