Határok, lehetőségek

Jane azon gondolkodott, milyen érdekesen alakul az emberek belső világa - már akinél rálátása van. Látványosan megjelennek erősebb érzelmi hullámok, félelmek, bizonytalanságok, amire sokan falakat kezdtek el felhúzni maguk köré védelemként, szelektálva mit engednek be, mit nem, de a kiindulási állapot, amiért a falakat húzzák, vajon jól fel tudta mérni mi valós ellenség és mi nem az? Vajon nem húznak falakat megoldások elé is?

Arktur: Sokan szívesen olvasgattok olyan írásokat, amik úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, mondván az a teremtés titka, mit engedsz meg gondolataidban magadnak, nem pedig a problémára való figyelemfelhívás, ami megerősíti a problémát magát, de kérdem én, mikor jön a tornádó, ki jár jól, aki leül, hogy úgysem ér ide a tornádó, ha arra gondol, hogy olyan nincs, vagy az, aki összekapja a kis motyóját és menekül?

Jane: Pontosan!- kiáltott fel örvendezve Jane. - De miért gondolják azt sokan, hogy elég erejük van ahhoz, hogy megsemmisítsék a már kialakult dolgokat pusztán azzal, ha tagadják, ahelyett, hogy megkeresnék a módját annak, hogy lebontsák, megváltoztassák, vagy ha egyik sem megy, minél könnyebben megéljék?

Arktur: Azért, mert vannak tudatalatti multidimenzionális működésről szóló emlékfoszlányaitok, de nem veszitek figyelembe, hogy a tudatotok most lineáris terepen tud működni.

Jane: Ezt nem értem.

Arktur: Sokan mai napig tagadják vagy kételkednek abban, hogy nem pusztán egyetlen élet erejéig léteztek. Azoknak nehéz ezt elmagyarázni, mert ha egy magyarázat szembemegy a hiteddel, azt ösztönösen elutasítod, vagy jobb esetben megmosolygod és figyelmen kívül hagyod.Jane: Én hiszek abban, hogy nem csak ez a létforma adja a lehetőségeimet.

Arktur: Akkor neked úgy válaszolok, hogy minden létformádról vannak benned emlékek, ha nem is férsz aktívan hozzá mindhez. A hozzáférés foka, mélysége különböző. Van amire egyáltalán nem emlékszel, van amire emlékezhetnél, de nem akarsz, mert rossz élmény fűz hozzá és lineáris gondolkodással azt hiszed, akkor újra bekövetkezhet. Van amiről passzív tudásod van, tudod, érzed, hogy van olyan, de nem tudsz aktívan bekapcsolódni a folyamába. Erről a kategóriáról beszélgetünk.

Jane: Tehát azt mondod, vannak olyan gondolataink, amik más síkon akár meg is valósulhatnak, ezért igaznak érezzük, de a duális, lineáris egyenesen, ahol jelenleg tengődünk, nem elhelyezhetőek?

Arktur: Pontosan. Ez a fajta intuíció megtéveszthet. Az intuíció is többszintű, és ha igazán akarjátok működtetni, fel kell tudni mérni milyen tartományból merítődik, és az a tartomány mibe tud átnyúlni. Csak ott tud megvalósulni, ahova át is tud nyúlni és akkor is valós az intuíció, ha nem sikerül azonosítani a működési területét, csak nem a ti tartományotokban.Jane elgondolkodott. Jó ideig meg sem szólalt. Cikázni kezdtek a gondolatai és azt sem tudta, melyiknek adjon hirtelen hangot.Arktur: Igen Jane! Az intuíció, vagy akár a képzelőerő olyan mint egy hangszer, aminek a hangtartománya nem mindig hallatszik, de mindig megnyilvánul valahol ettől függetlenül valami tartományban.

Jane: De ez veszélyes is lehet, nem? Elképzelek valami negatívat és valahol lehet megvalósul?

Arktur: Ne feledkezz meg az idősíkokról sem!

Jane: Az mit jelent?

Arktur: Lehet, amiről azt hiszed most képzeled el, csak egy emlék, ami eszedbejutott és már valahol megtörtént. Lehet, ami eszedbe jut másokkal történik éppen, te csak elkapod a gondolatát, de veled nem fog megtörténni.

Jane: Jajj, kezd túl bonyolult lenni!

Arktur: Ezért iktatták be a bölcseitek a hitet. Hinnetek kell ebben a nagyon bonyolult mátrixban, amit teljességében, a lineáris birodalomban úgysem tud elmétek kifürkészni, átlátni, hogy van egy hatalmasabb erő, ami viszont átlátja, figyel rá, vigyázza, és ez a hatalmas erő azért kaphatta meg ezt a képességet, mert feltételnélküli jóság és szeretet vezérli.

Jane kissé csalódottan: Ezzel teljesen leforráztad a lelkesedésemet.

Arktur: Miféle valós lelkesedést lehet hirtelen leforrázni?

Jane: Nem tudom Arktur, mintha leálltak volna hirtelen az előbb cikázó gondolataim, feltételezéseim, ami olyan jó érzés volt.

Arktur: Az azért történt, mert valami bekapcsolta benned a saját működésed korlátaira való emlékezést.

Jane megint elgondolkodott. Próbálta visszaidézni Arktur korábbi szavait a lehetőségekről, és megint beindultak benne a gondolatok. Majd felidézte magában Arktur szavait arról, hogy elméje úgysem tud..

Jane: Megvan! Azt mondtad elmém úgysem tud átlátni.

Arktur: No látod! Először egy nagyon fogékony állapotba kerültél, repkedtél gondolataidban, és elég volt egy pár szó kiragadása a mondandómból, ami egyébként a hitről szólt, nem a korlátaidról, de az értelmezésed máris visszazárt.

Jane: Vagyis nem a gondolataink teremtenek, nem az, amit gondolok, hanem a befogadó képesség, mennyire vagyok megengedő állapotban és persze irányt mutat az is, amit ebben a megengedő állapotban gondolok.

Arktur: Ez így van. Emiatt hiszitek azt, hogy akkor megfelelő fogékonysággal bármire képesek lehettek, de ehhez hozzájön még a rendszer, amiben éltek. Ebben a lineáris rendszerben, amíg nem álltok át globálisan a multidimenzionális működésre falai vannak a lehetőségeiteknek. Nem saját képességeiteknek, hanem a közegnek, amiben léteztek.Jane tágra nyitotta a szemét.

Jane: Tehát azt mondod képesek vagyunk hatással lenni a dualista működésformára?

Arktur: Azt mondom, amint képesek lesztek hatással lenni a dualista működésformára magára, azonnal kapuk tárulnak ki és több mindenre tudtok gondolatilag hatni. De amíg a gondolataitok nem megfelelőek, amíg tele vannak negatív lehetőségekkel, addig ez a határ nem enged fogságából, bármennyire is azt hiszitek magatokról, hogy de igen, és a működésforma tisztelete fontos az életben maradáshoz. Tengeren hiába tudsz futni, úszni kell. Szárazföldön hiába tudsz úszni, futnod kell. Mostani korszakban hiába tudsz nagyot álmodni, segíteni kell a negatív minták lebontását aktívan, mert a puszta álmodozás nem teszi meg helyettetek.