Hamis tökéletesség

Meddig tartjuk még életben a hamis tökéletességet hírdető világot? Valóban az a boldogság felé vezető út, ami frusztrálja azt, aki természetes; aki öregszik, aki elbukik, aki másmilyen, aki nem követi a legújabb hóbortokat, trendeket? Meddig finanszírozzuk még a gombamódra szaporodó műviséget? Meddig hunyunk szemet afelett, hogy értékét veszíti az egyéniség, az egyediség, a spontaneitás? 

Tehetséges "plasztikai sebészek" kezébe került a gondolkodásmódunk, a kifejezésmódunk, az értékrendünk. Átszabásra került a prioritásaink sorrendje. Mikor tűnik fel, hogy a mesterséges csomagolás mögött mennyi szenvedés lehetősége bújik meg, hogy megbetegítő az, ami felé kepeszt ez a mű boldogságot hírdető világ? 

Talán akkor, mikor érezhetővé válik a míves csomagolással való bíbelődés miatt elhanyagolt valós értékek, valós kapcsolatok, valós énidő, egészséges énkép hiánya. 

Érződik már! Változásokra van szükség! Változás azonban csak akkor érhető el, ha tudatosul a szenvedéshez vezető út, ha helyreállítjuk a felborult értékeket és prioritásokat, ha elég énerőt tudunk felmutatni ahhoz, hogy nemet mondjunk a hamis tökéletességre.