Az egó működése

Ken Wilber – nem pszichológus – zseniális vizsgálatot végzett, melynek eredményeire építve megalkotott egy tudatosság térképet, vázolva milyen szintjei vannak tudat fejlődésének (nem hozom be az elméleti részt) és megjelölte, mely tudatállapottól működőképes a valós spirituális emelkedés, és nem marad csupán útkeresés, útvesztőkben körözés, zengzetes címszavak alá tömörített, de továbbra is hierarchikus szintek harca – amit nem becsülünk alá, rengeteg tanulást tud hozni, de mégis mennyivel nagyobb sikerélmény a valós emelkedés, nem igaz? Amennyiben megvalósítható, miért ne ezt tűznénk ki célul?

A 7.szint az első transzperszonális szint. Aki az első 6 szint mintáit még futtatja, annak felemelkedése akadályokba ütközik. Hogy is van akkor az alacsonyabb rezgések – mint szégyen, bűntudat, harag stb. – téma elodázása? A 7.szinten tud az egó szertefoszlani – ha eleinte csak pillanatokra is. Elkerülhetetlen tehát, hogy tisztázzuk magunkban, mit is takar az ego, mert ugye könnyű kifejezésekkel dobálózni, de hasznosabb arra törekedni, hogy úgy tudjuk értelmezni, ami a sikeres alkalmazását segíti.

AZ EGO

Úristen mennyi spirituális, ezoterikus tanfolyamon, előadáson megfordultam 20 év alatt és csak egyre erősebben visszhagzott bennem: Az egó rossz! Az egódat építsd le! De azt egyik előadó sem cizellálta érthetően, mi is az egó, mit is kellene lebontani. Így csak néztem a tömeg értelmezését "nem vagyok elég jó" "jaj, nekem ez nem megy, bezzeg te milyen jó vagy, meg "sohasem lehetek olyan jó" vagy épp az ellenkezőjét "mindenre képes vagyok", "mindent elengedek" "Minden karmát leraktam"– pedig mindkettő vonal egó építő, és gátja a valós felemelkedésnek (szabad nem egyetérteni velem).

Az egó ugyanis saját tapasztalatom szerint nem valami teljes elfojtása vagy túltolása. Az egó egy ki-be kapcsolható, tudatosan monitorozható, duális működési folyamat – aminek kikapcsolása tulajdonképpen maga a belső monitor alá helyezése. Igenis vannak helyzetek, amikor szükséges az egó, amikor ki kell tudni állnunk magunkért, amikor döntéseket kell tudni hozni felelősségvállalással, hogy ne kerüljünk olyanoktól függőségbe, akik nem a mi érdekeinket képviselik. Igenis kell az egó bizonyos minősége, ami védelmez, és kell az egó azon képessége, mely képes monitozni a nem védelmező részeit.

Úgy gondolom, hogy az egó nem feltétlen ellenség. Eszköz. Egó nélkül nem tud eltűnni az egó, hiszen az egó teszi lehetővé önmaga kikapcsolását. Hogy is szól a tiltás működése? A tiltás azonnal megjelenít. Ne gondolj a citromra! Bumm! Ott a citrom képe bennünk. Ne legyen egónk! Bumm, ott az egó.

A Wilber-i 7.-es szinthez ezt értenünk kell. Az egó kapcsol a földi léthez, az itt lehetséges felismerésekhez, megértésekhez, tanulásunkhoz. Csakis az egónk tud tanításokat értelmezni számunkra. A maladaptív szűrőit kell tudni kikapcsolni, a korlátozó védekező mechanizmusait kell tudnunk kikapcsolni – a védekezést, amire a sérült énrészeinknek van szüksége. (korábbi bejegyzésben olvasható az énvédő mechanizmusokról is, amik erősítik az egó kikapcsolásának nehézségét). 

A spirituális emelkedéshez, amire oly sokan vágynak, szükséges a képesség, hogy le tudjunk szállni énünk sérüléseibe. Nem azért, hogy ottragadjunk, hanem hogy felemeljük ezeket a részeinket. A Wilber-i 7szint egészséges, teljes énképet feltételez, amiből nem hiányzik az egó, csupán monitozott állapotában van jelen.

Gyönyörű jelenség az EMBER, gyönyörű folyamat az emberi létforma, az ember fejlődési lehetősége.