A szégyenérzet energiája
Kineziológiai kísérletek, mérések és bekalibrálások alapján létrehoztak egy táblázatot, amely 1-től 1000-ig tükrözi érzések rezgésértékét. Néhány példa az alacsony frekvenciák szemléltetésére:
20 = szégyen
30 = bűntudat
50 = fásultság, depresszió
75 = bánat
100 = félelem, pánik
125 = kielégítetlen, beteges vágyakozás, irigység
150 = harag, alacsony önértékelés, önbizalom hiány
A skála szerint a 200 egység alatti rezgések tartós, vagy gyakori fennállása képes gyengíteni a fizikai, lelki erőt; az egészséget, a harmóniára való képességet.
A szeretet értékelése, mint támogató, megbocsátó, gondoskodó rezgés 500 egység!
A szégyenérzet bármikor megjelenhet bennünk – kudarc esetén, minősítés esetén, akár mert magunkat viszonyítjuk valamihez, akár mert mások viszonyítanak minket – s mivel alacsony, romboló érzés, fontos, hogy felismerjük és tegyünk azért, hogy intenzitása, időtartama csökkenjen megértésekkel, önértékelés javításával, gondolati, érzelmi rendszerünk viszonyításainak egészséges beállításaival (átkalibrálás).A szégyenérzet energiaveszteség.
Azt, aki szégyenkezik könnyebb uralni, irányítani, megfélemlíteni, könnyebb alkalmazni rá az akaratunkat, ezért a történelem hosszú évszázadai során számtalan formában volt jelen. A megszégyenítés megerősítése a büntetés. Gondoljunk csak a kalodára, az ellenfél nyilvános megszégyenítésére, kivégzésére, az elrettentésre.
A megszégyenítettség érzésével együtt járhat meghátrálás, visszahúzódás, bezárkódás, teljesítmény csökkenés - olaj további megszégyeníthetőségre - reménytelenség, passzivitás, alávetődés negatív gondolatoknak, érzéseknek. Aki szégyenkezik, annak könnyen csökken az önbizalma, az önmagába vetett hite, negatív irányba változhat a jövőképe, egyre inkább jellemezheti szorongás, depresszió.
A szégyen történhet fizikai vonatkozásban – szégyelli valaki a testét, a cselekedetét; történhet pszichés vonatkozásban – szégyelli valaki a teljesítményét, az érzéseit, a gondolatait - történhet kapcsolati vonatkozásban – elhiszi valaki, hogy nem elég jó, akár szexuálisan, akár külsejét, szeretetnyelvét, vágyait tekintve.
A szégyen gyakorta ítélkezés, elítélés, büntetés, minősítés eredménye, így szorosan együttjár a bűntudat kialakulásával. Fontos felismerni, tudatosítani a bűntudat, szégyenérzet megjelenését, hiszen rezgése romboló ránk nézve. Távolít sikerélménytől, egészséges énképtől, boldog, kiegyensúlyozott létállapottól. Ám ismerni is kell ezt az érzést, ugyanis tanító folyamat, segíti az önkontrol kialakulását (pl. ne csaljuk meg a párunkat, ne lopjunk), a normákba való beilleszkedést (lsd. szabályok, törvények betartása).
Az egyensúlyhoz mindig két nyelve van a mérlegnek. A romboló hatás mindig a szélsőségekben kezd működni, mint elhúzódó szégyenérzet és bűntudat, vagy épp teljes hiánya a szégyenérzetnek, bűntudatnak, ami olyan személyiségtorzuláshoz vezethet, amivel akár árthat is valaki fizikailag, lelkileg másoknak (pl.nárcisztikus, pszichopata, hisztrionikus személyek).
A bűntudatkeltés, bűntetés a hatalomvágy, erőviszonyokban lévő hierachiára való törekvés eszköze. Ha nem sikerül (érvekkel) intellektuálisan, vagy teljesítménnyel felülkerekedni, ha nem sikerül önmagunkért kivívni mások tiszteletét, szeretetét, támogatását, észre sem vesszük, de fordulhatunk ehhez az eszközhöz.
Aki kapcsolatban bűntudatot akar kelteni a másikban, akár önsajnálattal, akár negatív minősítéssel, az meglehet önmaga is szenved attól, hogy úgy érzi nincs szeretve (lehet szorongó, elkerülő kötődési mintája).
A gondolatok között cikázva, nagyobb platformot vizsgálva, eszembejut még kis országunk média jelensége, az online platformokon történő komment hadjárat, egymás alázása, kifigurázása, sértegetése, ami lehet a nagyok mintájának leképeződése, a politikai életben zajló hiteltelesítés, mocskolódás, gátlástalanság hétköznapi síkra emelése. "Ahogy fent, úgy lent."
A közhangulat, a korlátozás, a tehetetlenség sokakat fordít félelembe, önsajnálatba és terjed a depresszió, a rosszindulat, hiszen sokan szenvednek belső megéléseik, elfojtásaik miatt.
A túlzott szégyenkezés vagy a túlzott gátlástalanság egyformán torzítja az énképet, a kapcsolatokat, a társadalmat. Ha a bicskanyitogató helyzetekre önmagunkban elfojtással, elfordulással reagálunk, az növeli a belső feszültségeket. Fontos foglalkozni ennek gyógyításával! Fontos megtalálni, hogyan rendezhetjük ezt magunkban? Hogyan ismerhetjük fel másokban? Hogyan haladhatunk egyensúly felé?