A kötődés pszichológiája

Kapcsolataink fontos meghatározója, hogyan tudunk másokkal kapcsolatot teremteni, fenntartani, hogyan tudunk másokhoz kötődni. Mióta az ember foglalkozik lelkiséggel, foglalkozik kötődési mintákkal, próbálja megérteni, mi alapján formálódnak kapcsolataink.

A különböző kötődési stílusok képviselői különböző módon alakítanak kapcsolatokat; eltérő módon, mértékben tudnak megélni, kialakítani lelki mélységét, bizalmat, ami természetesen hatással van kapcsolataik időtartamára is. A kötődésünk módja nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy kapcsolat érzelmileg építő, egészséges, harmonikus, vagy épp konfliktusokkal tűzdelt, megterhelő, én romboló.

A kötődésre való képességünk szabályozza, 

• mennyire tud megjelenni a kapcsolatban gondoskodás, odafigyelés, kölcsönösség; 
• milyen a szeretetkimutatás, a szeretetnyelv; 
• hogyan formálódik az elvárások rendszere, a bizalom,
• hogyan jelenik meg a kölcsönösség.

Fontos tényezője minden kapcsolatnak, milyen az önelfogadásunk, önszeretetünk, önbizalmunk mértéke, mennyire félünk az elutasítástól, mennyire ragaszkodunk. A téma izgalmas, és nagyon is érint mindannyiónkat, hiszen folyamatosan kapcsolatokban létezünk - legyen az párkapcsolat, barátság, munkahely stb - és a kötődési stílusunkban rejlenek kapcsolati igényeink, elvárásaink, kapcsolati megéléseink, kapcsolati viszonyulásaink.

Sokszor vesszük észre, hogy kapcsolatunk nem adja meg azt az érzelmi táplálékot, kapcsolati kötőanyagot, amire vágyunk, mégis benne maradunk és reménykedünk abban, hogy ez majd javul. Mennyiben tud ez spontán, akár saját erőből változni? Mennyiben várhatjuk partnerünktől, vagy önmagunktól, hogy kapcsolódásunk milyensége idővel majd változik?

John Bowlby pszichoanalitikus és Mary Ainsworth pszichológus, a téma talán legismertebb kutatói és szakértői szerint velünk születik a késztetés a kötődésre. Az újszülött viselkedése (sírás, kapálózás) elősegíti a kapcsolódást az anyával, és meghatározó az anya (pontosabb kifejezés a gondozó, hiszen ez lehet apa, nagyszülő, nevelő gondozó is, amennyiben az anya nem elérhető) válaszkészsége, mivel ez az első kapcsolódási válasz a csecsemő számára. Bowlby-ék szerint van egy szenzitív periódus az ember életében, amikor kialakul a kötődés stílusa. Ez persze nem egy rövid időszak, mégis ez az az időszak, amikor eldől, hogyan fogunk viszonyulni gyerekként, majd felnőttként kapcsolatainkhoz. Bowlby négy szakaszát különböztette meg a folyamatnak.

• 0-3 hónap (első társas mosoly megjelenése)
• 2-6 hónap (érzelmileg fontos és nem fontos személyek megkülönböztetése)
• 6 hónap-2év (ragaszkodás, személyes kötődés kialakulása)
• 2-3év (partnerség kialakulása)

Láthatjuk, miért vesszőparipája a pszichológusoknak, hogy gyerekkorról kérdezősködnek, hiszen az első 3 év meghatározó abban, hogyan fogunk tudni kialakítani, fenntartani társas kapcsolatot és mennyire meghatáozóak a szülői, gondozói viszonyulás-, viselkedésminták.

KÖTŐDÉSI STÍLUSOK

Bowlby kísérletei, megfigyelései alapján 4 féle kötődési stílust különböztetett meg. Ezek a stílusok megmutatják, hogyan tud megjelenni a pozitív, vagy negatív önértékelés, hogyan rendeződik a szeretet elvárás - elfogadás; hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, egymáshoz, másokhoz.

Leheteten röviden teljességgel kimeríteni ezt a témát, és felsorolni, hogy mi minden van hatással kötődésünk kialakulására, formálódására életünk során. Nem véletlenül képezik éveken át az erre szakosodó, hozzáértő szakemberket, a pszichológusokat, hogy felismerjék a kialakult mintákat és segíthessenek azok - az egyén együttműködő képességének mértékében - a korrigálást, ami nem rövid folyamat. Mégsem szeretném itt hagyni pusztán megnevesítve a kötődési stílusokat.

FONTOS GONDOLATOK:

Mielőtt tovább haladnánk a stílusok vázlatos jellemzőire, hadd emeljem ki, hogy a stílusok jellemzése nem minősítés! Tapasztalatom, hogy a mindennapokban gyakran vágják egymás fejéhez párok az interneten található jellemzéseket, amik igazolják számukra problémáikat. Ezzel nem hogy segítik egymást, de távolodhatnak is egymástól. Nehéz ugyanis szembesülni, felismerni mintázatokat, ezért mindig fontos az empatikus megközelítés, amit hétköznapi szociális hálónkban nem feltétlenül várhatunk el másoktól. Egy baráti, akár párkapcsolati beszélgetés teljesen más jellegű megértés és empátia, mint a pszichológus átfogóbb, érzelmileg kevésbé elfogult, szakmai ismeretei.

Nézzük akkor röviden, melyik kötődési stílus milyen irányt takar (egybetartoznak kötődési stílusok, és szülői mintázatok).

KÖTŐDÉSI STÍLUSOK JELLEMŐI

ELKERÜLŐ (Aki sokszor inspirálja a másik felet, hogy majd az ő kedvéért megváltozik)

• visszahúzódónak tűnik. 
• rendkívül független szeretne lenni.
• érzelmileg távolságtartó a kapcsolataiban.
• kevésbé valószínű, hogy bensőséges kapcsolatot teremt. 
• nehezen köteleződik el,·túlterheli, ha nagymértékben támaszkodnak rá, ekkor fizikailag és érzelmileg is visszavonul. 

Az elkerülő kötődésűek valahol mélyen azt hiszik, hogy nincsenek biztonságban az emberek közelében, és hogy a sebezhetőség mindig fájdalmas. Működésük nem arról szól, mennyire igyekszik patnerük szeretni őket, hanem hogy milyen minták vésődtek be náluk gyerekkorban valószínűleg fizikailag, érzelmileg vagy intellektuálisan elérhetetlen gondozói minták következményeként, amitől el sem tudják képzelni a bizalomteli, biztonságos kötődést.

BIZALMATLAN (félelemteli elkerülő)

• gyakran ambivalens a kapcsolataiban: hol sebezhetően, hol távolságtartóan viselkedik. Ez minden kapcsolatában megfigyelhető, függetlenül attól, hogy az párkapcsolat-e,
• alapos megfigyelő, hajlamos túlelemezni a mikrokifejezéseket, a testbeszédet és a szavakat, és árulásként értelmezni azokat.  Ennek oka abban keresendő, hogy gyermekkorában nem alakult ki a bizalom a gondozóival szemben,
• hiányzik belőle a természetes bizalom,

• gyakran úgy érzi, hogy bármikor elárulhatják (fél, féltékeny),

Ennek a kötődési stílusnak érzelmi sérülései az értéktelenség érzése, a kihasználtság és a bizonytalanság érzése körül forog. Nehéz szembesülni vele, hiszen az alapvető bizalmatlanság információk, akár szakemberek felé is működik.

SZORONGÓ

• általában nagyon önfeláldozó, hogy "az emberek kedvében járjon"
• fél az elutasítástól, az elhagyatottságtól, ezért akár áldozat típussá is válhat
• megszállottként, fojtogatóan tud hatni társára ragaszkodásával 
  
• nem szeret egyedül lenni

BIZTONSÁGOS

• biztonságban érzik magukat a kapcsolatokban,
• jól tudják feldolgozni a változásokat
• sebezhetőek bizonyos fokig, képesek gyógyulni
• általában támogatóak, elérhetőek és nyitottak a barátaik vagy partnerük számára.

Végezetül, azt is fontos leírnom, hogy a kötődési "sebek" gyógyíthatóak, de szükséges hozzá a felismerés, beismerés, az együttműködés és a megfelelő szakember.