Szétnézek, és rengeteg harcost látok. Külső és belső harcok csataterén érzem magam. Áldás mindenkire, akire nem vonatkoznak a gondolataim, és önazonosan, vidáman, békésen telnek napjai, és még több áldás azokra, akiknek keserédes az öröm, mert napról napra, óráról órára meg kell érte küzdeni a stressz, az aggodalom, a félelmek, a konfliktusok...
Előfordulhat, hogy november, december visszaránt minket múltbéli kapcsolatokba, érzésekbe, élethelyzetekbe, szokásokba. Mintha kísértene mindaz, amit már le akartunk zárni, el akartunk felejteni, de talán fél munkát végeztünk. Ha van még abban a kapcsolatban, emlékben, mintázatban valami, amin nem tudtuk igazán túltenni magunkat, amiből nem...
Vannak olyan testi tünetek, amikkel nem tud mit kezdeni az orvostudomány. Hiába a sok vizsgálat, nem tűnik indokoltnak a fájdalom, ami megkeseríti a mindennapokat. Ilyenkor keresni kell tovább, mi hozhat könnyebbedést.
Adott egy érthetetlen félelem. Nincs vizsgadrukk egyetemi évek során, aztán jön a jogosítvány, és amikor végső vizsgára kerül sor, blokkoló félelem lép fel, ami még szomatikus tünetekkel is jár. Vajon honnan eredhet? Ennek az okait kerestük, hogy sikerülhessen a vizsga. A terápiás ülés során módosult tudatállapotot hoztunk létre, és belső képeket...
A dolgok, történések hatással vannak ránk, megérintenek, igaz? Megtörténik valami, szemtanúi, résztvevői, részesei vagyunk, és ez elindít bennünk érzelmeket, gondolatokat. Mi az, ami igazán ténylegesen hat ránk? Ami történt? Vagy a bennünk létrejövő érzelmek, gondolatok az alapján, ahogy értelmezzük, megéljük, és lereagáljuk azt, ami történt?
Ha a lélek tolerancia képessége felfogható, mint egy doboz mérete, elrendezése, amibe bepakolhatjuk a bennünk kialakuló érzelmeket, mint öröm, szomorúság, félelem, aggodalom, düh stb., akkor fontos, hogy mekkora az a doboz, mit képes befogadni anélkül, hogy úgy éreznénk, megvisel, megkínoz minket az élet.
Azt gondolod, hogy szégyen törékenynek lenni? Nem az! Sokan vagyunk törékenyek, akik ismerjük milyen, amikor fáj, amikor megtör a veszteség, a csalódás, a kudarc. Sokan tudjuk, hogy a törékenység megviselő. De nem a megtörtség, az elfojtás, az érzéketlenítés, a bezárkózás a megoldás, amitől tovább sérül az énkép, amitől tovább borulnak a...
Meddig tartjuk még életben a hamis tökéletességet hírdető világot? Valóban az a boldogság felé vezető út, ami frusztrálja azt, aki természetes; aki öregszik, aki elbukik, aki másmilyen, aki nem követi a legújabb hóbortokat, trendeket? Meddig finanszírozzuk még a gombamódra szaporodó műviséget? Meddig hunyunk szemet afelett, hogy értékét veszíti az...
Mi történik egy gondolattal bennünk? Azon múlik, milyen közegre, táptalajra, figyelemre talál bennünk. Azon múlik, mennyi ideig tudjuk megtartani, "táplálni" erejét. Azon múlik miként hiszünk benne, önmagunkban, és a világ működésében.
Egyre érezhetőbb a különbség azok között, akik a nem teljesen teli pohárra már félig üresként, és azok között, akik még félig teliként tekintenek.
Mire valók a gondolatok, ha nem arra, hogy szebbé, elfogadhatóbbá, feldolgozhatóbbá tegyék számunkra a világ azon részét, amit nem látunk szépnek, elfogadhatónak, feldolgozhatónak?
Egy egészséges lelkületű ember tele van pozitív tervekkel, álmokkal, ambíciókkal. Kisgyermekként elképzeli, hogy milyen szép lesz majd az élete, csak nőjön fel végre, lehessen független, és ne szóljanak bele mindenbe a szülők, a tanárok. Aztán megtörténik: belép a nagybetűs életbe, és mikor sok év múlva visszanéz, igen! Sok szép dolog érte, de az...
Sok minden zajlik a világban, amibe nincs beleszólásod. Sok olyan dolog történik mostanában, amin nem tudsz változtatni. Visz az események sodrása, hatással van rád a világ. Van azonban valami, ami csakis saját hatásköröd!
